Ma egy kisbaba etetéséről rengeteg információ érhető el. Bizonyos szempontból ez megkönnyíti a dolgokat, másfelől viszont éppen az egymásnak sokszor ellentmondó tanácsok és a sokféle választási lehetőség teheti nehézzé a mai szülők helyzetét. Néha talán egyszerűbbnek tűnik egy olyan világ, amelyben kevesebb lehetőség közül kellett választani.

A kisbabák táplálását illetően ugyanakkor ma sokkal több biztonságos lehetőség áll rendelkezésünkre. Ha egy édesanya valamiért nem tud vagy nem szeretne szoptatni, megfelelő tápszerrel akkor is biztonságosan táplálhatja a gyermekét. És ami nekünk most különösen fontos: az etetés módja önmagában nem határozza meg, milyen kapcsolat alakul ki a baba és az őt gondozó szülő között.

A szoptatás támogatása az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott, aminek számos előnye van: ma már sokkal több információ és szakmai segítség érhető el az édesanyák és édesapák számára. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szoptatás mindig könnyen és magától működik. Még azokat a szülőket is érhetik váratlan nehézségek és kudarcélmények, akik a várandósság alatt alaposan felkészültek a szoptatásra.

Előfordul, hogy minden segítség, próbálkozás és támogatás ellenére nem sikerül úgy a szoptatás, ahogyan szerették volna.

Ugyanilyen fontos, hogy vannak, akik valamilyen okból úgy döntenek, hogy nem szeretnék szoptatni a gyermeküket. Ehhez a döntéshez mindenkinek joga van.

Ha egy édesanya nem szoptat, előfordulhat, hogy bűntudatot, csalódottságot vagy bizonytalanságot érez – vagy éppen a környezete érezteti vele, hogy másképp kellett volna döntenie. Sokszor az az aggodalom áll mindennek a hátterében, hogy a szoptatás hiánya kedvezőtlenül befolyásolhatja a babával alakuló kapcsolatot.

A szoptatás elmaradásából azonban önmagában nem lehet következtetni arra, hogy valaki mennyire „jó anya”, és arra sem, hogy milyen kötődés alakul ki anya és gyermeke között.

A kötődés szempontjából nem az etetés módja a meghatározó. Sokkal fontosabb, hogy a szülő észrevegye és megfelelően értelmezze a baba jelzéseit, és ezekre érzékenyen, kiszámíthatóan reagáljon. Ez nemcsak az etetésre igaz: a baba újra és újra megtapasztalja, hogy amikor jelzi a szükségleteit, a gondozója igyekszik megérteni és válaszolni rájuk.

Mindez cumisüveges etetés közben ugyanúgy lehetséges, mint szoptatáskor. A közelség, a testkontaktus, az egymásra figyelés, a baba jelzéseinek követése és az ezekre adott érzékeny válaszok mind részei lehetnek az etetésnek. A biztonságos kötődés kialakulását tehát nem egy bizonyos etetési mód biztosítja. Sokkal fontosabb, hogy a baba a kapcsolatban újra és újra megtapasztalhassa a figyelmet, az elérhetőséget és a válaszkészséget.

Ha a szoptatás során merülnek fel nehézségek, érdemes olyan szakember segítségét kérni, aki kifejezetten a szoptatás támogatásával foglalkozik. A szoptatási  és laktációs szaktanácsadók többek között a mellre helyezés, a tejtermelés, a fájdalmas szoptatás vagy más szoptatási problémák esetén tudnak segítséget nyújtani.

Az etetés azonban nemcsak táplálás, hanem kapcsolati helyzet is. Ha az evés körül rendszeresen feszültség alakul ki, a szülő nehezen érti vagy követi a baba jelzéseit, az etetések hosszan tartó küzdelemmé válnak, vagy a szülő egyre bizonytalanabbnak érzi magát, a szülő-csecsemő konzultáció is segíthet. Ez már a csecsemőkor korai időszakában is indokolt lehet, és később, a hozzátáplálás során jelentkező etetési nehézségek esetén is.